Miért nem fizetik ki az emberek az adósságaikat?
Bizonyos emberek miért fizetik vissza az adósságukat, míg mások az értékes időt nyújtják? A viselkedés-gazdaságtan és a társadalmi trendek megértése is a válasz része.
“We would never go into a bank and take out a loan for pizza and coffee and sneakers,” says the famous economist Dan Ariely. But by using their credit cards, some people accrue large debts for just these things, one at a time. In theory, a debt is a debt – in practice, our attitudes are much more complicated, as recent data shows.
Take the issue of cultural background: Depending on where they live, people feel different levels of guilt about owing money to friends, family, or credit institutions. As the 2017 EOS Debt Study shows, people in Russia and the USA feel a greater urge to repay the bank; in Germany, the duty to repay friends and family is stronger. That being said, the rate of paid debts has been increasing steadily over recent years, rising to a recovery rate of 83% in 2017.
A döntéshozatal megértése a viselkedés-gazdaságtan segítségével.
A klasszikus gazdasági modellekkel ellentétben, amelyek azt feltételezik, hogy az emberek racionálisan járnak el, a viselkedés-gazdaságtan a látszólag irracionális döntések megértésére törekszik. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek a forrástól és az ahhoz kapcsolódó szándékoktól függően eltérő módon kezelik a pénzt. Olyan, mintha fejben különböző számlákat hoztak volna létre, hogy a különféle költségeket fedezzék. Az, hogy valaki nem akarja a számláit a születésnapra kapott pénzéből rendezni olyan irracionális, mint ez a „mentális könyvelés”.
Egy másik látszólag irracionális viselkedés: Az emberek miért törlesztenek egy időben magas kamatozású adósságokat, miközben alacsonyabb kamatozású megtakarítási számlákra is befizetnek? Számos lehetséges oka lehet: a váratlan kiadásokhoz való hozzáférés biztosítása; attól tartanak, hogy a megtakarítással járó adósságok kifizetése csökkenti a megtakarítási nyomást; a pénzügyi szakértelem hiánya; vagy nincs elég idejük elvégezni a szükséges számításokat.
Egy másik látszólag irracionális viselkedés: Az emberek miért törlesztenek egy időben magas kamatozású adósságokat, miközben alacsonyabb kamatozású megtakarítási számlákra is befizetnek? Számos lehetséges oka lehet: a váratlan kiadásokhoz való hozzáférés biztosítása; attól tartanak, hogy a megtakarítással járó adósságok kifizetése csökkenti a megtakarítási nyomást; a pénzügyi szakértelem hiánya; vagy nincs elég idejük elvégezni a szükséges számításokat.
Vannak olyanok, akik előzetesen hitelkockázatnak vannak kitéve?
Az EOS 2017-es adósságfelmérése a kockázathoz, díjakhoz és visszafizetéshez való hozzáállásuk alapján az adósokat számos kategóriába sorolja: a gondosabb „adósságot elkerülő”, „alkalmi adós” és „jelzálogadós” egyfelől, valamint a „hanyag adós” és másfelől a „hitelfüggő”.
A legtöbb adós esetében a megfizethetőség a probléma. Jörg Schweda, a németországi EOS Deutscher Inkasso-Dienst GmbH ügyvezető igazgatója elmondja: „Ha az adósságokat átalakíthatjuk, hogy azok megfizethetők legyenek, akkor ösztönözhetjük az embereket, hogy lépéseket tegyenek az adósságmentesség elérésére”. Az, hogy pontosan mit jelent a megfizethető egy adott ügyfél számára, a pszichológiai vonások és a körülmények (például a jövedelem) összetett kombinációja.
Az EOS-adósok személyisége országonként nagymértékben különbözik: míg az oroszok mindössze 3%-a hitelfüggő, az Egyesült Államokban 15% tartozik ebbe a kategóriába. Mindez azt sugallja, hogy a kulturális tényezők fontos szerepet játszanak a személyes vonások meghatározásában, ami pedig az adósságkezelési viselkedést befolyásolja.
Hogyan lehet az adósság-visszafizetési rátát növelni?
Prof. Georg Felser, a Harz Egyetem pszichológusa, a viselkedés-gazdaságtanra alapozva azt állítja, hogy minden ember a veszteségek elkerülésére törekszik, de kulcsfontosságú az, ahogyan az adósságok visszafizetését kezelik. Néhányan úgy látják, hogy az adósság visszafizetése veszteség. Mások nyereségnek tekintik, mert megszabadulnak egy régi tehertől – ez különösen vonatkozik azokra, akikben feltámad a „lezárás igénye”.
„Nagyon fontos, hogy az adósság-visszafizettetési szolgáltatás a fizetésre ösztönözze az embereket” – mondja Schweda. Természetesen létezik olyan kemény mag, akik eleve nem akarják az adósságot soha visszafizetni. Schweda folytatja: „Jól szervezettek és komoly problémát jelentenek azoknak a vállalatoknak, akiknek szükségük van az adósságainak behajtására – különösen akkor, ha az interneten keresztül nyújtott gyors hitel megkönnyíti az életüket. De ez a mag kis számot képvisel. Általában meg kell mutatni az adósoknak a perspektívát” – javasolja Schweda. „Ha az emberek nem látják ki az adósságból a kiutat, gyakran hamar felhagynak a visszafizetéssel. A hatékony adósságkezelési terv (DMP) kidolgozása mindkét fél számára hasznos és költséghatékonyabb megoldást jelent. A vitarendezés felülmúlja a végrehajtást.”
„Nagyon fontos, hogy az adósság-visszafizettetési szolgáltatás a fizetésre ösztönözze az embereket” – mondja Schweda. Természetesen létezik olyan kemény mag, akik eleve nem akarják az adósságot soha visszafizetni. Schweda folytatja: „Jól szervezettek és komoly problémát jelentenek azoknak a vállalatoknak, akiknek szükségük van az adósságainak behajtására – különösen akkor, ha az interneten keresztül nyújtott gyors hitel megkönnyíti az életüket. De ez a mag kis számot képvisel. Általában meg kell mutatni az adósoknak a perspektívát” – javasolja Schweda. „Ha az emberek nem látják ki az adósságból a kiutat, gyakran hamar felhagynak a visszafizetéssel. A hatékony adósságkezelési terv (DMP) kidolgozása mindkét fél számára hasznos és költséghatékonyabb megoldást jelent. A vitarendezés felülmúlja a végrehajtást.”
A tömegkommunikáció és a könnyű pénzügyek növelik az adósság iránti étvágyat.
Az egyéni tényezők mellett a társadalmi szintű jelenségek is szerepet játszanak. Schweda azt mondja: „Jelentős társadalmi nyomás van az embereken, hogy olyan drága holmikat vásároljanak, mint az okostelefonok és a megfelelő ruhák, csak hogy a társadalom elfogadja őket. A hitelkártyával könnyű adósságot felhalmozni, amikor kamatmentes finanszírozást ígérő reklám azt mondja, hogy bármire szert tehetsz, és később ráérsz fizetni.”
Ez a „jelen iránti elfogultságra” is rájátszik: A legtöbb ember számára a jelen fontosabb, mint a jövő. A vásárlás élvezete felülírja a fizetés elkerülhetetlen fájdalmát, legyen az hitel- vagy bankkártya; így az emberek nagyobb valószínűséggel vásárolnak, mert fájdalommentesnek érzik, ha csak egy kártyát kell lehúzni. De akkor, amikor a fizetés esedékes, akkor a fájdalmat elhatárolják a korábbi jutalomtól, ami miatt kevésbé valószínű, hogy fizetnek.
Az egyesült királyságbeli Financial Conduct Authority (pénzügyi magatartást figyelő hatóság) szerint 3,3 millió brit küzd a tartós adóssággal, akik abba a meghatározásba esnek, hogy többet fizetnek a kamatokra és díjakra, mintsem 18 hónap alatt mérsékelnék az adósságukat. Lehetséges, hogy egyes vállalatok aktívan igyekeznek hasznot húzni abból, hogy az embereknek megmaradjon az adóssága?
„Számos ok miatt ez nem életképes üzleti modell. De még, ha az is lenne, akkor etikátlan lenne” – mondja Schweda a német piac szakértőjeként. „A pénzügyi ágazatnak az embereknek az adósságból való kilábalását kell segítenie, nem pedig ott tartani őket.”
Ez a „jelen iránti elfogultságra” is rájátszik: A legtöbb ember számára a jelen fontosabb, mint a jövő. A vásárlás élvezete felülírja a fizetés elkerülhetetlen fájdalmát, legyen az hitel- vagy bankkártya; így az emberek nagyobb valószínűséggel vásárolnak, mert fájdalommentesnek érzik, ha csak egy kártyát kell lehúzni. De akkor, amikor a fizetés esedékes, akkor a fájdalmat elhatárolják a korábbi jutalomtól, ami miatt kevésbé valószínű, hogy fizetnek.
Az egyesült királyságbeli Financial Conduct Authority (pénzügyi magatartást figyelő hatóság) szerint 3,3 millió brit küzd a tartós adóssággal, akik abba a meghatározásba esnek, hogy többet fizetnek a kamatokra és díjakra, mintsem 18 hónap alatt mérsékelnék az adósságukat. Lehetséges, hogy egyes vállalatok aktívan igyekeznek hasznot húzni abból, hogy az embereknek megmaradjon az adóssága?
„Számos ok miatt ez nem életképes üzleti modell. De még, ha az is lenne, akkor etikátlan lenne” – mondja Schweda a német piac szakértőjeként. „A pénzügyi ágazatnak az embereknek az adósságból való kilábalását kell segítenie, nem pedig ott tartani őket.”
A személyre szabás a jobb megközelítés.
Ennek elérése érdekében Schweda a személyre szabott megközelítést támogatja: „A társadalom változik, és az adósságfelhalmozásnak is változtatnia kell. Ez azt jelenti, hogy az emberekkel olyan médián keresztül kell kommunikálni, ami nekik a leginkább megfelelő, és olyan nyelvet használni, amit megértenek és amin keresztül kapcsolódni tudnak. Mint mondja EOS-t ebben támogatják a technológiai beruházások: „Az előrelépések az olyan új technológiákban, mint a mesterséges intelligencia, segítenek a visszafizetési terveket az egyedi igényekhez igazítani.” Azt mondja, a válasz része a hitelezőknek is szól, hogy először is kerüljék a nem hitelképes személyeknek való hitelezését – sok olyan intézmény, amely kölcsönöket vagy hiteleket ad, már korszerű technológiát alkalmaz, hogy támogassa őket a hitelképesség értékelésében.
Végezetül ftérjünk vissza Dan Ariely példájához. Rossz ötlet 20 000 eurós kölcsönt felvenni pizzára, kávéra és cipőre? Nos, ez attól függ: ha magas kamatozású hitelkártya-adósságot kell visszafizetnie a korábbi könnyelműsége miatt, akkor talán sokkal racionálisabb, mint amilyennek első hallásra tűnt. És ez a hitelező feladata, hogy kiderítse.